A hosszúszőrű tacskó: A hosszúszőrű tacskó legjellemzőbb vonásai a hosszú, selymes szőrzet, a kedves arckifejezés és a méltóságteljes, büszke testtartás. A kutya külsejét gyakran jellemzik az "előkelő" szóval. A szálkásszőrű tacskó: A szálkás szőrű tacskó fedőszőrzete durva tapintású, sűrű aljszőrzettel. A kutya arcát jellegzetes bajusz és szakáll keretezi. Egyedei vadászkutyának éppúgy alkalmasak, mint jó kedélyű társnak. Társaságkedvelő, energiája kifogyhatatlan, amely munkában és játékban egyaránt érvényesül. Fejét magabiztosan emeli a magasba. Barátságos arckifejezése jól tükrözi a fajta hűséges és megnyerő jellemét, gyengéd természetét. Éber, tanulékony. A Rövidszőrű tacskó: Valószínű, hogy a legismertebb változat, a rövidszőrű tacskó a fajta első képviselője, s belőle hozták létre szelektív tenyésztéssel a hosszú szőrű és a szálkás szőrű változatot. Szőrzete bársonyosan finom tapintású. Ez a szőrtípus igényel a legkevesebb törődést, viszont a legsérülékenyebb is. A fajtára jellemző eleven, kíváncsi természetének köszönhetően remek, értelmes, odaadó társ és kitűnő vadászkutya lehet belőle.