A tacskó azért létezik, hogy borzra vadásszon. A Novák papát is figyelemmel kell tartani, hiszen a szomszédasszony azt állítja róla, hogy öreg borz. Novák odúja a garázsban van, ahol mindig valamit bogarászik. Ugyancsak itt, a garázsban van a Pajda nevű tacskó-szuka vacka is. Egy napon Pajda kijött a garázsból, és négy kis Pajdácska kísérte. Mon úgy ítélte meg a helyzetet, hogy Novák papa megrövidítette Pajdát, és öt kutyát csinált belőle, de én rögtön rájöttem arra, hogy azok egyedül Pajda kölykei lehetnek. Az egyik kis gombóc a kerítéshez gurult, rám mosolygott és így üdvözölt: „Jó napot kívánok Sehner néni! Hogy van Aura?” Átvillant agyamon, hogy ha most más nem, de a szopornyica kell, hogy belém álljon. Nekem még csak az hiányzott, hogy vénségemre süket, vak, szenilis – és Sehner néni – legyek! A tacskó a rókákhoz szenvedélyesen vonzódik. Ezért vörös hajú dámáknak nem árt a tacskó jelenlétében óvatosnak lenniük. A tacskó a 15. századtól kezdve ugat Európában. Németországban nemesítették ki. Mon szerint ez csak a nyugatnémeteknél történhetett meg, akik az átlagosnál kétszer hosszabb kutyát megengedhették maguknak – a keletnémeteknél csak amolyan ugató trabant jött volna létre. A tacskót már az egyiptomiak is ismerték. Mon állítása szerint egy erősen rövidlátó egyén egy törpe múmiájával téveszthette össze. Mon világéletében mindig locsogott, de most úgy néz ki, hogy talán igaza van. Bármelyik óegyiptomi kutyás képen, az ott ábrázolt kutyák vagy agártermetűek voltak, hegyes fülekkel, vagy pedig molosszusok. Hosszú, hegyes orrával a tacskó engem inkább a sakálfejes egyiptomi istenre, Anubiszra emlékeztet, meg az öreg Nováknéra is. Rövid, görbe lábaival szomszédasszonyunkat juttatja eszembe, aki állítólag csak azért nem lehetett tep… azaz topmodell, mert nem volt párttag. A Kolumbuszt megelőző időkben Közép Amerikában éltek tacskószerű kutyák. Rövid, görbe lábaik voltak, de ugyanakkor rövid a mopsznak is beillő orral rendelkeztek. Jóval később, a tizennyolcadik századból származó német irományokban akadunk egy olyan kutyafajta leírására, amely a mai tacskóéra emlékeztet. Nyúlvadászatokon felhajtóként, azonkívül a borz, görény, róka és más, emberi szempontokból károsnak tulajdonított állatok odújából történő kikaparására használták őket. A rejtekhelyéről kirángatott borzot az odaparancsolt nagyobb kutya harapta agyon! Haha, már látom hogy engem, mint görényt agyonharap a törpe Pajda! Nem éppen illatos példát választottam, de Önök tudják, hogy mire gondolok, úgye? Vagy nem? A tacskó terepi használhatóságát Mon is, meg gazdurunk is érti! Akkor vissza az egész! Ben vagy Pajda névre hallgató tacskójukat ne küldjék borzvadászatra, ugyanis ezen borztestvérünk mindenütt védett. Csak cseh vadásznak juthat eszébe azt bulldózerrel felhajtani! A tacskókat különböző hosszúságú, struktúrájú és színű szőrréteg borítja, nagyságuk szerint azokat széles választékban lehet beszerezni. Téved az, aki azt hiszi, hogy az égetett bundájú tacskó jobb észjárású! A tacskókról az az általános megítélés, hogy kiképzése során eléggé önfejű, akaratos, ami igaz is, meg nem is. A tacskó rendkívül okos kutya, majdnem annyira okos, mint én, Aura-szuka, mindenekelőtt azonban szilárd jellem, akinek megvan a dolgokról a saját véleménye. Hozzászokott ahhoz, hogy önállóan kell határoznia, mivel az odú sötétjében csak saját magára van utalva, senki nem segít neki. Istenkém, lelki szemeimmel már látom, hogy hisztizett volna klausztrofóbiában szenvedő gazdikám, akivel még a metróban is nehézségeim voltak! A tacskó bátor természetű. A küzdelemben szerzett esetleges sebek sem tántorítják vissza. Bátor helytállását az is bizonyítja, hogy az odúban képes ellenfelét órákon át sakkban tartani és nem vonul vissza. Az is igaz, hogy szegénynek nincs is hová hátrálnia, mivel az odúban a mozgáshoz rendkívül szűk a hely, így a visszavonulás lehetetlen. Végül is próbáljanak meg Önök, egy ásott lyukból ásóval a kézben kihátrálni! Uraim, egyáltalán nem értem, miért mosolyognak! A tacskót a vadászok évszázadokon át vadászkutyaként tartották és céltudatosan képezték. Kizárólag vadászati segítségre és odúzáshoz. És ahhoz, mint azt a bulldózeres vadászok példája is mutatja, nem kell sok ész és fantázia. Csak az utolsó ötven évben vált a tacskó általánosan kedvelt társasági kutyává. Az USA-ban például a fajtiszta kutyák kedveltségi ranglistáján az 5. helyen áll. A tacskó csak most tanulja a normális emberekkel az együttélést, az neki nagyon jól megy. Nagy szeretetre és áldozatokra képes, a szeretett gyermekekért az életét is hajlandó feláldozni. Amikor szükséghelyzetben védi szeretett embereit, akkor egyetlen emberbőrbe bújt borz sem tudja elkergetni, egyetlen minden hájjal megkent emberi róka sem tudja becsapni. Bolondulásig állhatatosak, ami nekem nagyon imponál. Én is mindent teljes erőbedobással végzek! Amikor gazdikám felnyitja a piskótával töltött zacskót, akkor látnák csak, mennyire fürge is tudok lenni! A tacskó őrzési feladatát is rendkívül komolyan látja el. Valamennyi családi akcióban aktívan részt vesz úgy, hogy tulajdonosának állandóan vigyáznia kell, hová lép, hová fekszik, mit hová tesz. Élénkíti ezzel koordinációját és gyors felfogóképességét, és ez az amire törekszik. Barátságát szerető gazdája vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag ízletes táplálékkal jutalmazza. Rövid, görbe lábai eredete a kondrodisztrófia, azaz a porcsejtek öröklődő osztódási zavarában rejlik. Ezen zavar lassítja a csontok képződését – különösen az üreges csontoknál –, és megállítja a test növekedését is. Nem csak állatoknál, hanem embereknél is előfordul. A kondrodisztrófia genetikusan recesszív folyamat, amely a tacskóknál tenyészeti jelnek tekintett – valamennyi alanynál kimutatható ezen fejlődési zavar és utódjaik azt kivétel nélkül öröklik. A tacskót ezért nagyon jó minőségű étellel, kisebb adagokban tápláljuk, hogy megkapjon valamennyi olyan tápanyagot, amely életéhez szükséges, de ne hízzon el. A szalonnaeredetű zsíranyagok túlterhelik a végtagokat és a gerincoszlopot, oroszlánrészük van az állat későbbi megbénulásában. A hosszú gerinc csigolyaközti porcait ugyanúgy megkárosíthatják az ugrások, ütődések, hanyatthomlok rohanások és a lépcsőkön fel-lejárások is. Ha a tacskót nem hajszoljuk, a lépcsőkön fel- vagy lefelé kézben visszük vagy felvonóval közlekedünk vele, akkor öregkorára sok problémától tudjuk megkímélni. Ugyanakkor vele szembeni szeretetünknek is kifejezést adunk. Szeretetet adni és kapni, ezért van a világon ez a bársonyszemű guggoló bohóc – a tacskó.